SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék

A nyelvről való hétköznapi (rendszerint preskriptív) és tudományos (deskriptív) gondolkodás elkülönítése. A szinkron és a diakron szemléletű nyelvleírások közötti alapvető különbség. A nyelv (langue)  és a beszéd (parole) elkülönítése. A tudományos értékű szinkron nyelvleírás célja (a nyelvi struktúra jellemzése), tárgya ("idealizált" nyelvi adatok), módszerei (minimálpár-technika).  

Az emberi és állati kommunikáció közötti különbségek. a) formai (kettős tagoltság) b) funkcionális. Ábrázoló funkció, lehetséges világok és rekurzivitás.   

A (szinkron) nyelvészet feladatai. A nyelvi kompetencia és a nyelvi performancia különbségéből adódó problémák. A különböző nyelvi szintek a) egységei b) szabályai c) interakciói.. A nyelvi adatok problémái a nyelvleírásban: a nyelvi adatok lehetséges forrásai, a források lehetséges hibái.   

Minimálpár-technika; a rosszulformált nyelvi példák jelentősége. A fonológiai és morfológiai szint alapegységeinek meghatározása minimálpárok segítségével; szintagmatikus és paradigmatikus viszonyok (minden nyelvi szinten).

A nyelvleírás elmélete: adekvátsági kritériumok, modellek. Mentalista és realista nyelvfelfogás. A nyelvi szintek autonómiájának problémája.

A nyelvleírás moduljai: a) szótár (a szótárban tárolt információk)  b) a mondatépítés szabályai (generatív, ill. elemző szemlélet) c) interpretációs szabályok (ezek jellege és viszonya a szintaktikai szabályokhoz) d) nyelvhasználati szabályok.

Univerzális grammatika és a nyelvek tipológiai osztályozása. Argumentum-konfigurációs és diskurzus-konfigurációs nyelvek.

A természetes nyelvek és a mesterséges nyelvek közötti különbségek, ill. hasonlóságok. A metanyelv használatának szükségessége a nyelvleírásban (tudományos egzaktság (egyértelműség), paradoxonok elkerülése). A természetes nyelvek "tökéletlenségei": többértelműségek, szinoním kifejezések.

Logikai eszközök használata a nyelvi jelentések vizsgálatában: a logikai következmény fogalma és nyelvészeti alkalmazásai.

A nyelvhasználat szabályai (nyelvészeti pragmatika). John L. Austin beszédtett-elmélete. H. Paul Grice társalgási (együttműködési) maximái.