Pragmatika Centrum - Országos Kutatóközpont

Jelentés és Nyelvhasználat 2 (2015) - Első tanulmányok

Elérhetővé vált a Jelentés és Nyelvhasználat című online folyóirat 2. évfolyamának első két tanulmánya:

  • Az elidegeníthető birtoklás és a főnévképző -j- képző esete a -(Vt)t főnévképzővel és más főnévképzőkkel
    Alberti Gábor és Farkas Judit
  • Közösségi vagy személyes? Perspektivizáció a magyar népdalban
    Baranyiné Kóczy Judit

A tanulmányok, valamint a korábbi évfolyam tanulmányai elérhetőek a Jelentés és Nyelvhasználat honlapján: faviconwww.jeny.szte.hu

Hamarosan további tanulmányok jelennek meg a folyóiratban.

A folyóirat szerkesztői ezután is várják a megjelentetni kívánt közleményeket.


Alberti Gábor, Farkas Judit

Az elidegeníthető birtoklást kifejező -j- képző esete a -(Vt)t főnévképzővel és más főnévképzőkkel

Az elidegeníthető birtoklás -j- képzőjéről (den Dikken 2015) kimutattuk, hogy abban a formában létezik, hogy a magyar főnevek legtöbbjének a fonotaktikai felépítése megengedi egy potenciális reguláris birtokszóváltozat létrehozását, ami az említett -j- komponenst valóban tartalmazza. Mivel azonban a -j- komponenst sok esetben a lexikalizálódott birtokszó-alternatívák is tartalmazzák (vö. ajtója~ajtaja), az elidegeníthető birtoklásra vonatkozóan úgy mondhatunk ki hatékony szabályt, ha az a potenciális reguláris birtokszóváltozat fogalmára épül. A főnévképzéshez mindez a következő módon kötődik. Az Amerika felfedezte(kor) és a Péter felfedezettje birtokos szerkezetek között a döntő formai különbség éppen a fent említett, elidegeníthetőségért felelős -j- komponensben rejlik, ami éppen akkor jelenik meg, amikor a birtokos a birtokszó igei tövének Ágense. Általánosítva: az igéből képzett főnevekre maradéktalanul teljesül a szabály, amelyre fentebb utaltunk, ha az „elidegeníthetőséget" a deverbális főnevekkel alkotott birtokos szerkezetek körében az igei tő és a birtokos ágentív vagy „még lazább" kapcsolatában határozzuk meg (ahol a „szoros" kapcsolatot az ige és a hozzá téma szerepben társuló vonzat viszonya jelenti).

Kulcsszavak: magyar birtokos szerkezet, elidegeníthetetlen birtoklás, elidegeníthető birtoklás, főnévképzés, operátorok és hatókörök

http://www.jeny.szte.hu/jeny/jeny-2015-AlbertiG-FarkasJ


Baranyiné Kóczy Judit

Közösségi vagy személyes? Perspektivizáció a magyar népdalban

A magyar népdalokban elterjedt jellegzetes reprezentációs forma, az ún. természeti jelenet metaforáinak a szövegértelembe integrált értelmezése olyan pragmatikai és szemantikai probléma, amely az eddigi folklorisztikai és szövegtani kísérletek ellenére számos kérdést rejt. Ebben értékes eredményt hozhat a szövegben megjelenő perspektívák vizsgálata, amely kognitív nyelvészeti kiindulópontú. A természeti jelenetek perspektivikus konstruálása (azaz egy jelenet egyféle fogalmi megalkotása) ugyanis olyan nyelvi formában valósul meg, amelynek sajátosságai lehetővé teszik ugyanannak a nyelvi reprezentációnak a különböző perspektívákból történő értelmezését. A dinamikus jelentéskonstruálás azt mutatja: számos szövegben a megnyilatkozói nézőpont (Bühler 1934; Sanders–Spooren 1997) kezdetben a színre vitt jeleneten kívül helyezhető el (off-stage), majd explicit módon belülre kerül (on-stage), miközben ebből az utóbbi nézőpontból is lehetségessé válik a jelenet első, objektívabban konstruált részének az értelmezése. Ennek a műveletnek a jelen tanulmányban vizsgált nyelvi megvalósulásai a több referenciapontot implikáló skaláris melléknevek, a nemcsak egy kontextusban lehorgonyzott határozott főnevek és a lehorgonyzatlan tér- és időhatározók által válik lehetségessé. A népdalok nagy hányadában az ilyen típusú szövegkezdő nyelvi reprezentációk olyan összetett perspektíva lehetőségét rejtik, amely egyidejűleg érvényesíti a népi konceptualizáción alapuló közösségi és a személyes nézőpontot, így a népdal egyik fő szövegtipológiai jellemzőjét.

Kulcsszavak: perspektivizáció, kognitív szemantika, folklórszövegek, referenciapont, konceptualizáció, szubjektivizáció

http://www.jeny.szte.hu/jeny/jeny-2015-BaranyineKJ