A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Varga Mónika

Jó sűrű, jó melegen, jó kanálnyi
A jó intenzitásjelölő szerepéről 16–18. századi szövegtípusokban

című tanulmányát.

Az intenzitásjelölők variációjának vizsgálata a történeti szemantikai és pragmatikai kutatások kiemelt területe. Ezzel együtt az egyes fokozók szerkezeti, szemantikai és pragmatikai sajátosságai is figyelmet érdemelnek. Erre példa a jó, amely már az ómagyar korszaktól kezdve kimutatható ’nagy(mértékű), nagyon’ értelemben. Az eddigi kutatások alapján viszont a 16–18. századi élőnyelvközeli forrásokban ritka, és kevés alaptaggal fordul elő. Jelen tanulmány a korszak szakács- és orvosi receptgyűjteményeinek bevonásával igyekszik árnyalni az eddigi megfigyeléseket. E forráscsoportban a fokozó jó regisztersajátosságnak bizonyult. A gyakoriságot és a kollokációs mintázatokat tekintve az alaptagok egy része előtt a jó variálódik a korszak fővariánsával (igen), jóllehet eltérő kommunikációs célok (meggyőzés vs. instrukciók) motiválhatták a variánsok közötti választást. A mennyiségjelölők egy speciális csoportja előtt viszont a jó kizárólagos fokozónak mutatkozott a korszakban.

Kulcsszavak: intenzitásjelölés, variáció, középmagyar korszak, receptgyűjtemények, regiszter

Varga Mónika az ELTE Nyelvtudományi Kutatóközpont Történeti Nyelvészeti és Uralisztikai Intézetének tudományos munkatársa. Kutatási területe a magyar nyelvtörténet (szövegnyelvészet, mondattan, morfológia), valamint a történeti pragmatika. Részt vesz történeti adatbázisok építésének munkálataiban..

A tanulmány elérhető a folyóirat honlapján: https://jeny.szte.hu/index.php/jeny/article/view/JENY-2025-5-VargaM

• Varga Mónika 2025. Jó sűrű, jó melegen, jó kanálnyi. A jó intenzitásjelölő szerepéről 16–18. századi szövegtípusokban. Jelentés és Nyelvhasználat 12/1:113–138. doi:10.14232/JENY.2025.1.5