A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Varga Mónika

Történeti pragmatikai variációról a regiszter tükrében. A feltételt kifejező határozói igenevek esetei

című tanulmányát.

A feltételes, valamint a megengedő/ellentétes jelentéstartalom rendszeres funkcionális alternatíváiként terjedtek el a 16. századtól (a középmagyar korszak sajátosságaként) a határozói igeneves szerkezetek. A variáció szintaktikai és pragmatikai természetűnek bizonyult. Megvizsgálandó, hogy milyen külső tényezők hathattak az újabb variáns választására. Jelen tanulmány annak vizsgálatához járul hozzá, hogy a közös regiszterbe tartozó írásokban egységesebb lehet-e az innovatív variánsok használata a szöveghagyomány részévé válva, vagy pedig a formálisabb művekben – ezúttal a korszak gyakorlati, magyarázó jellegű szövegtípusaiban – több egyéni, stílusbeli sajátosság mutatkozik, az élőnyelvközeli forrásokhoz képest szélsőségesebb arányokkal. Az eredmények az utóbbit erősítik meg, ahogy azt is, hogy az egyes regiszterek meghatározásának finomhangolására szükség lehet, figyelembe véve a szövegtípus célkitűzését, a leírások, magyarázatok felépítésének különbségeit is.

Kulcsszavak: magyar nyelvtörténet, 16–19. század, funkcionális variáció, határozói igeneves tagmondatok, regiszterek, pragmatika

Magyar Rehabilitációs Társaság, az SZTE Nyelvtudományi Doktori Iskola és az SZTE Fejlődéses és Neuropragmatikai Kutatócsoportjának szervezésében megrendezésre kerül a Klinikai Logopédiai Szekció Konferenciája.

Helyszín: MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának Szegedi Székháza, I.em. dísztermében (Szeged, Somogyi u. 7., 6720)

Dátum: 2021. 10. 06. 10:25 (regisztráció 10:00-tól)

A részvétel díjmentes, de regisztrációhoz kötött.

Regisztrációs határidő: 2021. 10. 03.

Jelentkezés: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

A részletes program elérhető itt.

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Pomázi Bence

Empirikus vizsgálati mód három névszói esetrag jelentéseinek elkülönítésére

című tanulmányát.

A tanulmány egy empirikus módszert kínál három magyar névszói esetrag jelentéseinek elkülönítésére. A három vizsgált esetrag a -nak/-nek, a -hoz/-hez/-höz és a -nál/-nél, mindegyik gazdag poliszém jelentésstruktúrával rendelkezik. A vizsgálat célja az volt, hogy meg lehessen állapítani az egyes jelentéseket, mégpedig anyanyelvi beszélők intuíciói alapján. Ehhez egy előzetes korpusz alapú vizsgálat után csoportosítási feladatot végeztettem 25 anyanyelvi beszélővel, akiknek a feladata az volt, hogy a kiválasztott esetragok 20–20 előfordulásából tetszőleges csoportokat állítsanak fel a ragok jelentése alapján. Az adatokon Past szoftverrel hierarchikus klaszteranalízist végeztem, az eredmények dendrogramon ábrázolhatók. A dendrogramról leolvasható csoportok az egyes ragok jelentéseinek elrendeződéséről árulnak el sokat a poliszém jelentéshálózatban.

Kulcsszavak: poliszémia, ragpoliszémia, hierarchikus klaszteranalízis, csoportosítás

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Kocsány Piroska

Az ott szokatlan szerepei. Igekötő, diskurzuspartikula

című tanulmányát.

Az ott határozószó redundáns használata (= ahol a mondatban szerepel a nominális helymegjelölés is, vö. Éva ott állt a kapuban versus Éva a kapuban állt) összevethető a hasonló irányhatározós szerkezetekkel (Éva belépett a szobába). Az irányhatározós szerkezetben az ige terminatív igekötővel (be-) áll. Ennek analógiájára vezeti be É. Kiss Katalin a lokatív igekötő fogalmát (ott/kint/bent stb.), amelynek használata beleilleszkedik az igeidőrendszer fokozatos átalakulásába az ómagyar kortól napjainkig: a nézőponti aspektust hordozó formákat felváltja a szituatív aspektust támogató igekötőrendszer. A dolgozat ezt a tételt próbálja továbbgondolni, különös tekintettel azokra a példákra, amelyekben egy inchoatív jelentésű időhatározó kijelöl egy időbeni vonatkozási pontot, ahonnan egy folyamatra/állapotra rátekintünk. Ez az együttállás kiváltja az ott mint igekötő in statu nascendi létét, és magyarázni tudja azokat az eseteket, amelyekben az ott a nominális helymegjelölés mellett kötelező, valamint azokat is, amelyekben a redundáns ott használatát stratégiai-pragmatikai tények indokolják. Az ott lokális jelentése az érvelésben összekapcsolódik a temporális jelentéssel, a temporális jelentés pedig elvezet a temporális perzisztencia kifejeződéséhez. Ennek sajátos megjelenésével találkozunk az ott mint diskurzuspartikula használata során.

Kulcsszavak: aspektuális, temporális és lokális jelentés, grammatikalizáció, diskurzuskiegészítéses teszt, benyomáskeltés