Feltételes függetlenedett mellékmondatok diakrón korpuszvizsgálata a magyarban

Dér Csilla Ilona
Károli Gáspár Református Egyetem
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont

Az előadás a szintaktikailag és pragmatikailag független „egyedülálló” (stand-alone) ha, hogyha kötőszós feltételes inszubordinált mellékmondatok (1) kialakulását és funkcióit mutatja be a magyarban.

(1) O apostoloknak naǵh meltosagah : latnÿ az cristust testÿ zemekkel : O ha lathadnad o̗ teth: (ÓMK, Könyvecse 1521: 24r)

Függetlenedettek azok a mellékmondatok, amelyek formailag alárendeltek (pl. alárendelt kötőszavuk van), de főmondatként konvencionalizálódtak a nyelvhasználatban, s különböző pragmatikai funkciókra (pl. modális, interakciós) tettek szert (Evans 2007).

A kutatás négy diakrón adatbázis (ÓMK, TMK, KED, MTSz) teljes anyagára terjed ki, az adott korszakban létező indulatszókat követő, illetve azok nélkül álló ha, hogyha~hogy ha kötőszavas inszubordinált mondatokat elemezve. A találati listákat (összesen kb. 12 ezer darab eset) manuálisan elemeztük, egyenként kigyűjtve a függetlenedett változatokat, amelyeket utána pragmatikai funkciók szerint osztályoztunk (összesen kb. 300 mondatot).

Hipotézisünk szerint a magyar feltételes mellékmondatok indulatszóval álló változataikban váltak függetlenné, kívánságot (óhajt) és értékelést (felkiáltást) adva vissza. Ennek oka az indulatszók rugalmasságában rejlik: könnyen vehetnek fel modális-pragmatikai funkciókat, így válhatnak az őket követő kötőszókkal együtt modális partikulává (vö. vajha). Ezt a változás szempontjából releváns időszak grammatikai leírásai is támogatják, ahogyan az ekvivalenciaelképzelés is, mely szerint az indulatszó a rákövetkező (tagolt) mondattal azonos érzelmi-indulati-akarati tartalmat fejez ki (Balázs 1991).

A kutatás arra a kérdésre is választ keres, hogy mennyiben magyarázható a feltételes inszubordinált mellékmondatok kialakulása az ellipszishipotézissel (Evans 2007), azaz a korábbi főmondatok elhagyásával. Amellett érvelünk, hogy nem lehetséges egyetlen kialakulási módot megadni: van típus, amelynek az esetében az ellipszis jó magyarázatnak látszik, míg más esetekben a kooptáció (Heine–Kaltenböck–Kuteva 2016) vagy a függőségbeli eltolódás (D’Hertefelt 2018) teóriája működőképesebb.

Hivatkozások

• Balázs Judit 1991. Ó, jaj! In: Hajdú Mihály – Kiss Jenő (szerk.): Emlékkönyv Benkő Loránd hetvenedik születésnapjára. Budapest: ELTE Magyar Nyelvtudományi és Finnugor Intézet. 56–62.
• D’Hertefelt, Sarah 2018: Insubordination in Germanic. A typology of complements and conditional constructions. Berlin: De Gruyter.
• Evans, Nicholas, 2007. Insubordination and its uses In: Nikolaeva, Irina (ed.) Finiteness. Theoretical and Empirical Foundations. Oxford University Press, Oxford, 366–431.
• Heine, Bernd–Kaltenböck, Günther–Kuteva, Tania 2016. On Insubordination and Cooptation. In: Evans, Nicholas – Watanabe, Honore (eds.) Insubordination. Amsterdam: John Benjamins, 39–64.