„Tiszta ideg vagyok, az előző úrra is kicsaptam a bicskámat” - A nyelvi tabu szerepe a büntetőjogilag releváns fenyegetésekben

Varga Marianna
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont

Habár a nemzetközi szakirodalomban elterjedt az a nézet, amely szerint a fenyegetések gyakran tartalmaznak tabuszavakat, angol nyelvű adatokon végzett vizsgálatok arra mutattak rá, hogy a valódi fenyegetések egy jelentős része nem tartalmaz ilyen kifejezéseket (Gales 2010, Muschalik 2018). Muschalik továbbá két fontos jelenségre hívja fel a figyelmet, amit Culpeper (2011) udvariatlansági elméletével magyaráz: (1) Ritkábban jelentek meg tabuszavak olyan fenyegetésekben, ahol a fenyegető nem állt személyes ismeretségben a célszeméllyel. Ez azzal magyarázható, hogy aszimmetrikus viszonyban nem szükséges fokozni a verbális udvariatlanságot, mert ebben az esetben már maga a fenyegetés kellően udvariatlan a cél eléréséhez. (2) A tabuszavak nemcsak a célszemély megfélemlítéseként funkcionálhatnak (kényszerítő udvariatlanság), hanem a fenyegető különböző érzelmeket (pl. düh, frusztráció) is levezethet általa (érzelmi udvariatlanság).

Az, hogy mi számít tabunak, egyaránt függ a kultúrától, a korszaktól, illetve az egyéni jellemvonásoktól is (Galgóczi 2008, Muschalik 2018). Ezért az előadás legfőbb célja, hogy kvalitatív és kvantitatív módszerek révén, büntetőjogilag releváns, magyar nyelvű fenyegetéseket komplex nyelvészeti keretben vizsgálva megválaszoljam az alábbi kérdéseket: (1) A fenyegető és a célszemély közötti kapcsolat szisztematikusan befolyásolja-e a fenyegetések realizálódásának módját? (2) A tabuszavak használatán túl, milyen nyelvi és nyelvhasználati eszközökkel valósulnak meg a fenyegetések?

A vizsgált korpusz 265 büntető ügyben hozott ítéletet tartalmaz a 2013–2022 közötti időszakból. A minta kiválasztása kulcsszavas kereséssel történt a bírósági határozatok gyűjteményének adatbázisából. Az ítéletekben szereplő információk lehetővé tették a fenyegető és a célszemély közötti kapcsolat, valamint a társadalmi-kulturális kontextus vizsgálatát is.

Az eredmények arra mutattak rá, hogy a fenyegetések mindössze 26 %-ában szerepel valamilyen tabuszó, a többi fenyegetés más nyelvi/nyelvhasználati eszközök révén realizálódott. A nem személyes fenyegetésekben ritkán fordultak elő, akkor is leginkább érzelmi udvariatlanságként volt megfigyelhető. Ezek az ismeretek egyrészről hozzájárulnak a fenyegető nyelvhasználat leírásához, másrészről alkalmazható tudással szolgálnak a nyelvi profilalkotás és a joggyakorlat számára.

• Culpeper, J. 2011. Impoliteness: Using Language to Cause Offence. Cambridge.
• Gales, T. 2010. Ideologies of Violence: A Corpus and Discourse Analytic Approach to Stance in Threatening Communications. University of California, dissertation.
• Galgóczi, L. 2008. A nyelvi agresszió és diakrón formái a magyarban. In Zimányi Árpád szerk. Az agressziókutatásról – interdiszciplináris keretben. Eger: Líceum. 5–28.
• Muschalik, J. 2018. Threatening in English. A mixed method approach. Amsterdam: J. B.