Varga Mónika: Jó sűrű, jó melegen, jó kanálnyi. A jó intenzitásjelölő szerepéről 16–18. századi szövegtípusokban. Jelentés és Nyelvhasználat 12/1
A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette
Varga Mónika
Jó sűrű, jó melegen, jó kanálnyi
A jó intenzitásjelölő szerepéről 16–18. századi szövegtípusokban
című tanulmányát.
Az intenzitásjelölők variációjának vizsgálata a történeti szemantikai és pragmatikai kutatások kiemelt területe. Ezzel együtt az egyes fokozók szerkezeti, szemantikai és pragmatikai sajátosságai is figyelmet érdemelnek. Erre példa a jó, amely már az ómagyar korszaktól kezdve kimutatható ’nagy(mértékű), nagyon’ értelemben. Az eddigi kutatások alapján viszont a 16–18. századi élőnyelvközeli forrásokban ritka, és kevés alaptaggal fordul elő. Jelen tanulmány a korszak szakács- és orvosi receptgyűjteményeinek bevonásával igyekszik árnyalni az eddigi megfigyeléseket. E forráscsoportban a fokozó jó regisztersajátosságnak bizonyult. A gyakoriságot és a kollokációs mintázatokat tekintve az alaptagok egy része előtt a jó variálódik a korszak fővariánsával (igen), jóllehet eltérő kommunikációs célok (meggyőzés vs. instrukciók) motiválhatták a variánsok közötti választást. A mennyiségjelölők egy speciális csoportja előtt viszont a jó kizárólagos fokozónak mutatkozott a korszakban.
Kulcsszavak: intenzitásjelölés, variáció, középmagyar korszak, receptgyűjtemények, regiszter