Meghívó doktori védésre: Molnár Cecília Sarolta

Az ELTE BTK Doktori Tanácsa és a Nyelvtudományi Doktori Iskola Elméleti Nyelvészeti Doktori Programja tisztelettel meghívja Önt

Molnár Cecília Sarolta

Speciális kérdések? – Az ugye partikulát tartalmazó megnyilatkozások formája és használata

című doktori (PhD) disszertációjának nyilvános védésére.

A védés helye: MTA Nyelvtudományi Intézet (Budapest VI., Benczúr utca 33.), földszinti előadóterem

Időpontja: 2019. szeptember 9. (hétfő), 12.00 óra

Az értekezés opponensei:

  • Németh T. Enikő, DSc (SZTE)
  • Rákosi György, PhD (DE)

A bizottság további tagja:

  • Siptár Péter, egyetemi tanár (elnök) (ELTE, MTA)
  • Dér Csilla Ilona, PhD (KRE)
  • Kálmán László, CSc (MTA, ELTE)
  • Kiefer Ferenc, akadémikus
  • Tóth Enikő, PhD (DE)

A jelölt témavezetője: Gyuris Beáta, PhD

Az értekezés innen letölthető.

Magyar nyelvű tézisek

Angol nyelvű tézisek

Varga Mónika: Az evidencialitás kifejezéseiről boszorkányperekben: következtetés, értékelés és újraértékelés - Jelentés és Nyelvhasználat 6/1 (2019)

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Varga Mónika

Az evidencialitás kifejezéseiről boszorkányperekben: következtetés, értékelés és újraértékelés

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 6 (2019)

A dolgozat az információ forrását és a tapasztalatból levonható következteté­seket jelölő kifejezések megítélésével, értékelésével foglalkozik a 16–18. szá­zadi boszorkányperes tanúvallomásokban, a fő forrás a Történeti magánéleti korpusz. A korszak tanúkihallgatási jegyzőkönyvei nem csak az aktuális tanúk különféle megfigyeléseit és vélekedéseit tartalmazhatják: a hatóság végezhetett újraértékelést, előtérbe helyezve a bizonyítást, a bizonyítékokat. Az értékelési folyamatot jóváhagyás és átfogalmazás egyaránt követhette, így kérdés, hogy mennyire egységesek az egyes források a bizonyítást tekintve, előtérbe kerül-e bennük a meggyőződés, az elfogultság a közösség vagy a hatóság részéről. A vizsgálat fő célja a forrásokból feltárt diskurzusstratégiák összehasonlító elemzése a jogi és társadalmi-kulturális kontextus bevonásával. A dolgozat módszertani problémákra is kitér, szembesítve a korpuszadatokat egy korábbi, formális jellegű leírással a boszorkányperes tanúvallomásokról.

Kulcsszavak: pragmatika, evidencialitás, boszorkányperes tanúvallomás, történeti korpusz, szövegközpontú elemzés

Tóth Enikő: Ez vagy az? Egy produkciós kísérlet eredményei - Jelentés és Nyelvhasználat 6/1 (2019)

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Tóth Enikő

Ez vagy az? Egy produkciós kísérlet eredményei

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 6 (2019)

Tanulmányomban egy produkciós kísérlet eredményeit mutatom be a magyar főnévi mutató névmások exoforikus használatáról. A kísérletben, egy online feleletválasztós tesztben, három tényező – a beszélőtől való relatív távolság (közel/távol), a vizuális közös figyelmi jelenet (megléte/hiánya) és a rámutató gesztus (jelenléte/hiánya a beszélő részéről) – hatását vizsgáltam a főnévi mutató névmások megválasztására. Mindhárom változó befolyásolja a névmások használatát, vagyis az eredmények megerősítik azt a feltevést (vö. Peeters–Azar–Özyürek 2014; Peeters–Özyürek 2016), hogy a főnévi mutató névmások használata nem egy egocentrikus, a beszélőhöz lehorgonyzott folyamat, hanem a beszélő és a hallgató közös interakciójaként jellemezhető, dinamikus tevékenység.

Kulcsszavak: deixis, mutató névmás, exoforikus használat, távolság, közös figyelmi jelenet, rámutató gesztus, kísérletes pragmatika

Szeteli Anna - Gocsál Ákos - Alberti Gábor: Szemafor hát! - Jelentés és Nyelvhasználat 6/1 (2019)

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Szeteli Anna, Gocsál Ákos és Alberti Gábor

Szemafor hát!

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 6 (2019)

Vizsgálatunkban sikerült a szóbeliségben leggyakoribb, szélsőségesen multi­funkcionális magyar diskurzusjelölőnek, a hát-nak öt, páronként szignifikánsan eltérő prozódiai jellemzőkkel bíró változatát elkülöníteni. Egészen pontosan a következő prozódiai jellemzők [l, l', p] hármasáról van szó, ahol l a hát hang­sor kiejtésének hosszát jelöli, p az eközben változó alapfrekvencia-értékekből adódó dallamosságot, l' pedig a hát-ot követő szünet hosszát. Eredményeink nem állnak ellentétben a Dér és Markó szerzőpároséival (Dér–Markó 2017), akik alapvetően fordulópozíciók szerint különítenek el funkciókat, míg a mi legfőbb állításunk az, hogy csak fordulókezdő mondatéli hát-funkcióból szig­nifikánsan elkülöníthető négy-, sőt tulajdonképpen ötféle: a „határozott”, a „bizonytalan”, az „aggodalmas” és kétféle „incselkedő”; tárgyalunk továbbá egy mondatzáró „nyomatékosító” hát-ot is. Az által, hogy Dér és Markó ezeket el nem különítetten értékelte statisztikailag, semlegesíthette a különbségeiket. A mi elsődleges célunk viszont éppen e különbségekkel volt kapcsolatos: azt kívántuk kísérletesen igazolni, hogy a fordulókezdő hát az Alberti (2016) által felvetett szemaforszerű viselkedést mutatja.

Kulcsszavak: diskurzusjelölő, diskurzusreprezentáció, formális pragmaszemantika, prozódiai jellemzők