XI. Pragmatika kerekasztal - 2021 - DE, Debrecen
A Magyar Nyelvtudományi Társaság Pragmatika Tagozata, a Pragmatika Centrum Országos Kutatóközpont és a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Kara 2021. szeptember 10-én (pénteken) a Debreceni Egyetemen rendezi meg soron következő kerekasztal-konferenciáját.
Kísérletes pragmatika Magyarországon
A konferencia szervezői: Csatár Péter ( Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ) és Tóth Enikő ( Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. ), Debreceni Egyetem, BTK
A konferencia jelenléti helyszíne: Debreceni Egyetem Főépülete, I. emelet, 133/2-es terem (Debrecen, Debreceni Egyetem, Egyetem tér 1.)
A konferencia online helyszíne: WEBEX https://unideb.webex.com/unideb/j.php?MTID=m55d1f0ebf9c70c58e1dc6802da7a6a38
„And we'll call it experimental pragmatics."
Dan Sperber to Ira Noveck, circa 1997
A kortárs nyelvészeti kutatások egyre szélesebb spektrumon mozgó nyelvi adatokkal dolgoznak, ezzel összhangban, az empirikus adatgyűjtési módszerek térnyerésének köszönhetően, az utóbbi időben a pragmatikai kutatásokban is széles körben elterjedt a kísérletes módszerek alkalmazása. Történetileg a pragmatika mint nyelvészeti diszciplína elsősorban a nyelvfilozófiai, illetve szemantikai kutatásokhoz áll közel, a kísérletes pragmatika megjelenésével viszont kölcsönös interakcióba került többek között a pszicho– és neurolingvisztikával, a nyelvelsajátítás kutatásával.
Ez a közeledés leginkább a pragmatikai kutatásokban is megjelenő empirikus módszerek alkalmazásának köszönhető: reakcióidő mérések, szemmozgás követésével végzett vizsgálatok, kérdőíves felmérések, agyi aktivitások feltérképezése EEG-vel. A kísérletes módszerek használata a pragmatikai kutatások több területén új adattípusok beépítését és az elméleti hipotézisek újszerű tesztelését tette lehetővé, többek között a metafora, a beszédaktusok, az irónia, a kérdések, a skaláris implikatúrák kutatása során.
A 2021 őszén megrendezendő Pragmatika Kerekasztal arra vállalkozik, hogy áttekintést adjon a magyar kutatók új, kísérletes pragmatikai tárgyú kutatásairól és azoknak a nemzetközi kutatásokhoz való kapcsolódási pontjairól.
A konferencia programja
(jelenléti és online formában, streaming)
11:00 – 11:05 Megnyitó
11:05 – 11:20 Alberti Gábor – Szeteli Anna (PTE): Kvantor, ami topik?
11:50 – 12:05 Vita
12:05 – 12:15 Szünet
12:15 – 12:30 Schnell Zsuzsanna – Varga Eszter – Járai Róbert (PTE): A kontextuális tudatosság fogalma a pragmatikai jelentéskonstrukcióban – Kísérleti pragmatikai vizsgálódások (online előadás)
12:45 – 12:55 Vita
12:55 – 13:10 Németh T. Enikő: A Pragmatika Centrum hírei
Összefoglalók
Alberti Gábor – Szeteli Anna: Kvantor, ami topik?
'Csaba is szeret pingpongozni' / 'Mindhárom barátom odavan Scarlett Johanssonért' – a klasszikus nézet (pl. É. Kiss 2002) a szemléltetett kvantorkifejezésekre vonatkozóan az, hogy a mondat Komment szakaszát nyitják, topikként nem funkcionálhatnak. Mi azonban azt állítjuk (Szeteli and Alberti 2018), hogy fel lehet építeni úgy egy szöveget, hogy abban "szereplőgyűjtő" topikként funkcionáljanak, a mondat Topik Intonációs Frázisában helyet foglalva (Varga 2016). Más kontextusban valóban a mondat Komment Intonációs Frázisában kapnak helyet a tekintett kvantorkifejezések. Hangos felolvasást kértünk egy kísérlet résztvevőitől mindkét szövegkontextus esetén, és Praat rendszerrel elemeztük bizonyos szótagok időtartamát, magasságát és intenzitását. Az eredményeket korrelációs analízisnek vetettük alá, illetve szignifikáns akusztikus különbségeket kerestünk, a Topik IP és a Komment IP karakterisztikus fonetikai jellemzőire "vadászva". Meghatározó különbségekre a kvantorkifejezésekhez tartozó intonációs kontúrokban leltünk.
Irodalom:
- É. Kiss 2002. The Syntax of Hungarian. CUP.
- Szeteli&Alberti 2018. The Interaction Between Relevant-Set Based Based Operators and a Topic–Predicate Dimension. LingBaW 4. 161–172.
- Varga 2016. The Intonation of Topic and Comment in the Hungarian Declarative Sentence. FULL 5/2. 46–77.
Pintér Lilla – Surányi Balázs: A kontextus szerepe a fókusz azonosításában és kimerítő értelmezésében óvodáskorú gyermekeknél
A magyar anyanyelvű gyerekekkel végzett eddigi kutatások egyértelműen azt mutatják, hogy az óvodáskorúak még nem társítanak a felnőttekhez hasonló arányban kimerítő értelmezést a pre-verbális fókuszt tartalmazó mondatokhoz. Az előadásunk célja annak feltárása, hogy mennyiben köszönhető a gyerekek teljesítménye a korábbi vizsgálatokban használt kontextusok szegényességének, egészen pontosan annak, hogy nem volt explicitté téve, milyen kérdésre válaszolnak a tesztelt mondatok. Ez a tényező ugyanis állhat annak a hátterében, hogy a hétéves kor alatti gyerekek többsége nem tudta azonosítani a fókuszt és annak releváns alternatíváit, amely lépés a kimerítő értelmezéshez is nélkülözhetetlen.
Kétrészes kísérletünkben ugyanazoknál a résztvevőknél (ötéves és hatéves gyermekeknél, valamint felnőtteknél) vizsgáltuk egy megelőző kérdés beiktatásának hatását a fókusz azonosítására, illetve kimerítő értelmezésére. A legfontosabb eredmény, hogy miközben a fókusz-kongruens kérdés jelenléte jelentősen növelte a sikeres fókuszazonosításról árulkodó javítások arányát minden vizsgált életkori csoportban (még a felnőtt kontroll csoport esetében is), addig a kimerítő értelmezés aktiválódását a vártnál kisebb mértékben, sőt az ötéves korosztályban egyáltalán nem segítette ugyanez a tényező. Mindebből arra következtetünk, hogy a kimerítőséggel kapcsolatos óvodáskori nehézségek nem tudhatók be pusztán annak, hogy a gyerekek nem tudják rekonstruálni azt a mögöttes kérdést, amelyre a fókuszt tartalmazó mondat válaszol, és így nem tudják azonosítani a fókuszált összetevőt és alternatíváit. Ez pedig egyúttal azt is sugallja, hogy a kimerítő olvasat elérésével kapcsolatos nehézségeik mélyebben gyökereznek, mint például a skaláris kifejezések értelmezésével kapcsolatos pragmatikai kihívások.
Gyuris Beáta – Mády Katalin – Molnár Cecília: Kísérletek kérdő mondatokkal: munkamegosztás és dialektális különbségek
Az előadás célja, hogy bemutasson egy olyan kísérletsorozatot, amely a magyar főmondati eldöntendő kérdő mondatok használatát vizsgálta, három földrajzi terület beszélőinek részvételével. Az eredmények azt mutatják, hogy a beszélők egyöntetűen a prozódiailag jelölt kérdő főmondatokat tekintik a default opciónak, azonban megbízható intuícióik vannak azzal kapcsolatban, hogy -e kérdő partikulás kérdő mondatok elfogadhatóságát hogyan befolyásolják a kontextusbeli evidenciák. Az előadás kitér a kérdő mondatok használati feltételeinek vizsgálatára irányuló adatgyűjtés módszertani kérdéseire is.
Schnell Zsuzsanna – Varga Eszter – Járai Róbert: A kontextuális tudatosság fogalma a pragmatikai jelentéskonstrukcióban – Kísérleti pragmatikai vizsgálódások
Háttér: Vizsgálatsorozatunkban óvodás korú gyerekek pragmatikai kompetenciáját térképeztük fel, különös tekintettel az eltérő kontextuális hatásokra a jelentéskonstrukció folyamatában. A kontextus változatainak eltérő hatása érzékelhető a nonkompozicionális értelmezésben, így körüljártuk mely kontextuális tényezők miként befolyásolják a pragmatikai interpretáció kognitív stratégiáit.
Eljárás: A gyermekek szándékolvasási, mentalizációs képességének fényében mértük pragmatikai nyelvi teszten való teljesítményüket, különös tekintettel arra, hogy az egyes pragmatikai teszt típusokban milyen kontextus áll rendelkezésre, s hogy a kontextus jelenléte vagy hiánya illetve eltérő jellege miként befolyásolja az interpretáció sikerét. Ebben összevetettük a verbális és a nem verbális kontextus hatását s ezek különbözőségeit, valamint a verbális kontextuson belül az eltérő kontextustípusok hatására is fény derült: közvetlenül a beszélő mentális állapotára vonatkozó kontextus szignifikánsan javította a pragmatikai jelentések sikeres dekódolását, míg a „hagyományos" verbális kontextusban nem volt ilyen erős a kontextus facilitáló hatása. A modalitásokon belüli (verbális: kontextuális vs. dekontextualizált) megnyilatkozások értelmezése, valamint a modalitások közötti (verbális vs. nem verbális) kontextuális hatásokat összevetve eredményeink felvázolják a kontextust érintő tudatosság fogalmát, a kontextus típusok hatását és ezek kiszámíthatóságát, valamint alkalmazott lehetőségeit a pragmatikai interpretáción alapuló, akár terápiás helyzetekben.
Konklúzió: Eredményeink megerősítik a felszíni jegyek interpretációt facilitáló hatását (Csibra 2010), mivel ezek segítik a kommunikatív szándék kikövetkeztetését a pragmatikai jelentéskonstrukció folyamatában, azáltal, hogy hozzájárulnak az optimális relevancia (Sperber-Wilson 1986) kognitív irányelvének működéséhez. Ezzel nagyban segítik a
szándékolt jelentések kikövetkeztetését (Schnell 2016, 2019). A kognitív kongruencia (Zigler-Levine-Gould 1966) alapelve szintén mérvadó a vizsgálatok eredményeinek megértésében.
Ivaskó Lívia - Papp Melinda: Történetmondási szituációban megjelenő osztenzív ingerekre vonatkozó pragmatikai kísérletek
A történetmondás a kulturálisan releváns tudás (Sperber, 2001) átadásának egy évezredek óta bevett formája (Ivaskó – Papp, 2017). A mesék a történeteknek egy olyan sajátos altípusát alkotják, melyben a közösség által megszűrt és jóváhagyott tudástartalmakat a narratívák sűrítetten, metaforikus formában őrzik. Az, hogy a meséket - a tévhitekkel ellentétben - a huszadik század fordulójáig főként felnőtt közönségnek meséltek, egyben azt is jelenti, hogy a mese a kezdetektől fogva, a szórakoztatás mellett, a tudás- és információátadás fontos eszköze volt (Boldizsár, 2010). A történetmondási szituációra vonatkozó kísérletes pragmatikai munkáinkban (Papp – Ivaskó, 2017, Papp, 2021) a természetes pedagógia (Csibra és Gergely, 2006) és a relevanciaelmélet (Sperber és Wilson 1995) alapfelvetéseiből kiindulva a következő kérdésekre keressük a választ:
- Mely osztenzív stimulusok segíthetik a mesehallgatót egy történet feldolgozása közben?
- Melyek azok az osztenzív stimulusok, amelyek elősegítik a fókuszált figyelmi állapot megteremtését és fenntartását?
- Hogyan tudják a non-verbális osztenzív stimulusok befolyásolni egy történet megértését?
Kutatásaink jelenlegi fókuszában az a hipotézis áll, hogy a történetmondási szituációkban a figyelem irányítása szempontjából hatékonynak bizonyuló osztenzív ingerek életkoronként változóak lehetnek. A tervezett előadásban a több populáció bevonásával megvalósuló kutatásunknak a fiatal felnőttekre vonatkozó eredményeit ismertetjük.
Irodalom:
- Boldizsár Ildikó (2010) Meseterápia: Mesék a gyógyításban és a mindennapokban. Budapest: Magvető Kiadó
- Csibra Gergely – Gergely György (2009) Natural Pedagogy. Trends in Cognitive Sciences, 13, 144–153.
- Ivaskó, Lívia – Papp Melinda (2017) A kulturálisan releváns információk átadása mint az emberi nyelvhasználat egy sajátos formája. In Szécsényi T. és Németh T. E. (szerk.): Stratégiák és struktúrák: Tanulmányok Kenesei István 70. születésnapjára (21–33). Szeged: JATEPress.
- Sperber, Dan (2001) A kultúra magyarázata. Osiris Kiadó
- Papp Melinda - Ivaskó Lívia (2017) Hogyan meséljünk? A mesemondás mint természetes pedagógiai eszköz. In Prax L. és Hoss A. (szerk.): Találkozások az anyanyelvi nevelésben 3. Szabályok és/vagy kivételek (165–177). Pécs: PTE BTK Nyelvtudományi Tanszék –Film-Virage Kulturális Egyesület.
- Papp Melinda (2021) Az osztenzív stimulusok szerepe a történetek átadásában és megértésében PhD disszertáció SZTE Szeged. http://doktori.bibl.u-szeged.hu/id/eprint/10800/