Székhelye: Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi Tanszék

Vezetője: Alberti Gábor

Honlap: http://nyelvtud.btk.pte.hu/content/realis

A kutatásaink elméleti hátteréül szolgáló ReALIS-keret Lauer antireprezentacionalista dinamikus pragmatikájának reprezentacionalista „párjaként" fogható fel, amennyiben azt vesszük első lépésben számba, hogy a deklaratív, interrogatív és imperatív konvenció, ahogy Lauer fogalmaz, milyen igazságértékeket „vár el" a feladó és a címzett meghatározott lehetséges világaiban. Egy formális dinamikus pragmatika – értelmezésünk szerint – a hagyományosan az illokúciós aktus és a perlokúciós hatás searle-i fogalmaival leírt nyelvi jelenséget az interpretációs bázis releváns részhalmazának kijelölése révén ragadhatja meg. A feladói hiedelem lehetséges világában például a három említett konvenció szerint ideális eset gyanánt rendre 1, 0, illetve -1 az elvárt érték – kijelentés: „igaznak gondolja a performált e propozíciót", kérdés: „nem tudja", felszólítás: „úgy gondolja, hogy nem áll fenn". Hasonlóan igazságértékelhetjük, hogy a feladó szerint a címzett igaznak tartja-e e-t, vágyik-e megvalósulására, esetleg képes lenne-e végrehajtani; vagy hogy továbbmenjünk a rekurzió útján: a feladó mit gondol a címzett róla, a feladóról kialakított elképzeléséről (Wimmer és Perner 1983) – amely elváráshoz igazodva igazán gördülékeny kommunikáció jöhet létre.

Az a – tulajdonképpen kifejezetten gyakorlatias – cél vezérel bennünket, hogy egy reprezentacionalista dinamikus pragmaszemantika keretei között szisztematikusan számba vegyük a mindennapi kommunikáció során ténylegesen használt „lehetséges világainkat", feltérképezve a magyar diskurzusjelölők (pl. ugye, vajon, szerint(em), valószínűleg, jé) által előhívottakat is. Tisztában vagyunk azonban azzal is, hogy a beszélő olyan feladói profilt is mutathat, amely nem felel meg az információállapotának. Például egy kijelentéssel, igaznak mondva e-t, hazudhat – tudván valójában, hogy e hamis – vagy blöffölhet – ha fogalma sincsen, hogy e igaz-e vagy hamis, vagy legalább is nincs erről biztos tudása. Egy eldöntendő kérdéssel is megtévesztheti partnerét, amennyiben pontosan tudja a választ – hiszen a kérdéssel olyan profilelemet mutat magáról, miszerint nem ismeri az adott propozíció igazságértékét. Mindezen kommunikációs visszaélések a lehetséges világ alapú megközelítésünkben bizonyos világokban előálló igazságértékek összevetése révén definiálhatóak. Arra a mintaillesztési kérdésre vezethetőek vissza, hogy a nyelvben konvencionalizálódottan raktározott feladói/címzetti szerepek felvételére alkalmas-e/jogosult-e a beszélő/hallgató.

A kutatócsoport tagjai

• Alberti Gábor
  egyetemi tanár
  Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Tanszék
  ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport
  Comprehensive Grammar Resources Project
• Dóla Mónika
  egyetemi adjunktus
  Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Tanszék
  ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport
  FLaRN kutatócsoport
• Hoss Alexandra
  PhD-hallgató
  Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Tanszék
  ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport
• Kleiber Judit
  egyetemi adjunktus
  Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Tanszék
  ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport
• Kárpáti Eszter
  egyetemi adjunktus
  Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Tanszék
  ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport
• Viszket Anita
  egyetemi adjunktus
  Pécsi Tudományegyetem, Nyelvtudományi Tanszék
  ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport