A magyar lokatív mondatok kvázikopuláiról 1: fekszik és hever

Oszkó Beatrix – Sipos Mária – Várnai Zsuzsa
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont, Történeti Nyelvészeti és Uralisztikai Intézet, Uralisztika Kutatócsoport

Jelen vizsgálatunk annak a kutatássorozatnak a része, amely a magyar lokatív (azaz Hol? kérdésre felelő) mondatok igei elemeinek számbavételét tűzte ki célul.

Előadásunkban két hasonló jelentésű magyar kvázikopula, a fekszik és a hever szemantikai viselkedését vizsgáljuk lokatív mondatokban. A nyelvekben az alapvető testtartásigékből létrejövő kvázikopulák (‘áll’, ‘fekszik’, ‘ül’) (Newman 2002) mellett lehetnek más igéből grammatikalizálódó igei elemek is (pl. ‘függ’ pozícióige) (Ameka – Levinson 2007: 847, Heine – Kuteva 2004: 278, Pustet 2005). Az azonban nem általános, hogy két hasonló jelentésű testtartásigéből is jön létre kvázikopula: a fekszik igén kívül a magyarban a hever is gyakran előfordul lokatív mondatokban. Korpuszalapú elemzésünk a két testtartásige lokatív mondatokban betöltött szerepére irányul.

Előadásunkban mindkét kvázikopula vonatkozásában áttekintjük az ALAK (azaz a mondat alanya) és a HÁTTÉR (lokalizáló elem) példáinkban előforduló fajtáit, valamint a két elem kapcsolatát.

Mivel a kvázikopulák bizonyos komponenseket megőriznek az ige eredeti jelentéséből, a velük alanyként szereplő tárgyak választhatósága rendszerint összefügg azok térbeli jellemzőivel. A magyar fekszik igei elemről megállapítjuk, hogy semleges jelentésű, illetve hogy használatát nemcsak az ALAK geometriai jellemzője és a HÁTTÉRhez való viszonya irányítja, hanem a pozíció és a FUNKCIÓ viszonya is. Más szóval kifejezhetik e mondatok azt is, hogy a tárgy az adott pozícióban nem tudja betölteni szerepét. A hever esetében az ALAKnak az elhagyottság, elhanyagoltság, rendezetlenség képzetét is magában foglaló elhelyezkedése, és ezzel összefüggésben az adott tárgy FUNKCIÓjának meghiúsulása hangsúlyos.

A példák alapján leírjuk a két kvázikopula jellemző használatát és a használati szabályok különbségét, kitérve felcserélhetőségükre is. Végül összegezzük, hogy milyen módon egészíti ki a lokatív mondatokban alkalmazható igei elemek körét a hever kvázikopula.

Hivatkozások

• Ameka, Felix K. – Levinson, Stephen. C. 2007. Introduction. The typology and semantics of locative predicates: posturals, positionals and other beasts. Linguistics 45 (5–6): 847–872.
• Heine, Bernd – Kuteva, Tania 2004. World lexicon of grammaticalization. Cambridge University Press, Cambridge.
• Newman, John 2002. A cross-linguistic overview of the posture verbs ’sit’, ’stand’, and ’lie’. In: Newman, John (ed.) The linguistics of sitting, standing, and lying. Typological Studies in Languages 51. John Benjamin, Amsterdam – Philadelphia. 1–24.
• Pustet, Regina 2005. Copulas. Universals in the categorization of the lexicon. Oxford University Press, New York.