Nyelvtörténet és pragmatika – történeti pragmatikák?

Előadás a Magyar Nyelvtudományi Társaságban

2014. június 3. 16.30

A magyar nyelvtörténettel kapcsolatban a 2000-es évek elején fogalmazódott meg először a pragmatikai szemléletmód és a pragmatikai elméletek és módszerek alkalmazásának igénye. Részben ennek hatására, részben ettől függetlenül a magyar történeti nyelvtudományban a korábbinál határozottabban megindult a nyelvhasználat történetének kutatása. Több olyan tanulmány is született, amelyek kisebb vagy nagyobb mértékben a pragmatika szemléletmódját és különféle elveit, módszereit alkalmazták. Mindazonáltal ezek száma az eltelt 14 évhez képest nem nagy, és megközelítésmódjukban sem mutatták eddig azt a sokszínűséget, amit a külföldi szakirodalomban tapasztalhatunk.

Előadásomban először vázlatosan áttekintem azt, hogy az elmúlt közel másfél évtizedben a megjelent publikációk fényében milyen kutatások történtek a magyar nyelvtörténetben, amelyek a történeti pragmatikával kisebb-nagyobb mértékben kapcsolatba hozhatók.

Majd - még vázlatosabban - igyekszem bemutatni, hogy a nemzetközi (elsősorban az angol nyelvű) szakirodalom alapján hol tart ma a történeti pragmatika, hogyan határozható meg, milyen irányzatai alakultak ki.

Ezután a történeti pragmatikának két olyan területére igyekszem irányítani a figyelmet, amelyeket eddig itthon kevéssé vagy egyáltalán nem műveltek: a történeti szociopragmatikára és a történeti udvariasság-/udvariatlanság kutatásra.

Majd amellett érvelek, hogy a történeti pragmatikai irányzatok között nincs éles határ, és épp ezért lehetne ezeket egymáshoz jobban közelíteni, szemléletmódjukat, eredményeiket kölcsönösen hasznosítani.

Ezt két, középmagyar kori nyelvi példán (1. „Hogyan keletkezik a boszorkány?”; 2. A tegezés-magázás váltogatása) mutatom be – idő hiányában csak jelzésszerűen, rámutatva a lehetőségekre.