Indexikalitás és viszonyulásjelzés: az átok szerepe a kínálás interakciós rítusában

Szalai Andrea
HUN-REN Nyelvtudományi Kutatóközpont

Az előadás az átokhasználat jelenségét vizsgálja a romani társalgásban, az interakciós rítusok (Kádár 2017) és a viszonyulásjelzés elméleteinek segítségével, egy hétköznapi interakciós rítus, a kínálás kontextusában. A kínálási helyzetek rendszerint egy több párszekvenciából álló rituális egyezkedést igényelnek, amelyben a vendéglátó(k) a kínálás többszöri megismétlésével igyekeznek rávenni a kezdetben vonakodó címzette(ke)t az elfogadásra. (A kínálás hasonló interakciós mintáiról az arab és a perzsa társalgásban ld. Grainger et al. 2015, Koutlaki 2002.) A gábor roma közösségekben a kínáló fél gyakran további interakciós erőfeszítést is tesz: a megismételt kínálást önmagára, családjára – vagy egyes helyzetekben a címzett családjára – vonatkozó feltételes átkok nyomatékosítják (Pl. Pi ekh sukko! Ekh sukko si te peh! Mera me, te na pijeh! ’Igyál egy üdítőt! Egy üdítőt kell, hogy igyál! Haljak meg, ha nem innál!’). A feltételes átok egyrészt tehát a megnyilatkozások illokúciós erejének, hatásának erősítésére szolgál, és jelentős szerepe van az interakció rituális jellegének, növekvő intenzitásának létrehozásában.

Az átokhasználatnak van azonban egy másik társas, kapcsolati funkciója, amely az átokformulák formai variációjával függ össze. Az előadás az átokhasználatnak erre a - kulturális kívülállók számára - kevéssé ismert funkciójára koncentrál, és azt a viszonyulásjelzés modelljében írja le (Kiesling 2022). A gábor közösségekben az átkok indexikus diszkurzív formák: a formula referensének (pl. etnicitás, nem, a beszélőhöz vagy a címzetthez közeli személyre vonatkozik-e) megválasztásával a résztvevők nemcsak a megnyilatkozás illokúcióját erősíthetik, hanem indirekt módon a beszédpartnerhez való viszonyra vonatkozó értékelést is kifejezhetnek. Az átokformulák így voltaképpen a viszonyulásjelzés komplex eszközei: egyszerre jelzik az interakcióhoz valamint a címzetthez (pl. társas közelség/távolság, tisztelet) és a helyzethez való viszonyulást.

Interjúrészletek segítségével bemutatom a formai variáció indexikalitását magyarázó nyelvi ideológiát, figyelmet fordítva a társadalmi nemi aspektusokra. Néhány interakciórészlet példáján vizsgálom az átokhasználat viszonyulást kifejező szerepét a kínálásban, tekintettel a résztvevői keret és a formaválasztás összefüggésére. Saját nyelvi (és rituális) szocializációm tapasztalatait, pl. az interkulturális félreértéseket is adatként használom fel, mivel ezek világítottak rá az átokformulákhoz társított indexikus jelentésekre a romani társalgásban.

• Grainger, K. et al. 2015. Offering and hospitality in Arabic and English. Journal of Politeness Research 11 (1): 41–70.
• Kádár, D. 2017. Politeness, Impoliteness and Ritual: Maintaining the Moral Order in Interpersonal Interaction. Cambridge: CUP.
• Kiesling, Scott F. 2022. Stance and Stancetaking. Annual Review of Linguistics 8: 409-26.
• Koutlaki, S. A. 2002. Offers and expression of thanks as face enhancing acts: tae'arof in Persian. Journal of Pragmatics 34: 1733–1756.

Kulcsszavak: viszonyulás, indexikalitás, interakciós rítus, átok, romani interakció