A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Szeteli Anna, Gocsál Ákos és Alberti Gábor

Szemafor hát!

című tanulmányát.

Vizsgálatunkban sikerült a szóbeliségben leggyakoribb, szélsőségesen multi­funkcionális magyar diskurzusjelölőnek, a hát-nak öt, páronként szignifikánsan eltérő prozódiai jellemzőkkel bíró változatát elkülöníteni. Egészen pontosan a következő prozódiai jellemzők [l, l', p] hármasáról van szó, ahol l a hát hang­sor kiejtésének hosszát jelöli, p az eközben változó alapfrekvencia-értékekből adódó dallamosságot, l' pedig a hát-ot követő szünet hosszát. Eredményeink nem állnak ellentétben a Dér és Markó szerzőpároséival (Dér–Markó 2017), akik alapvetően fordulópozíciók szerint különítenek el funkciókat, míg a mi legfőbb állításunk az, hogy csak fordulókezdő mondatéli hát-funkcióból szig­nifikánsan elkülöníthető négy-, sőt tulajdonképpen ötféle: a „határozott”, a „bizonytalan”, az „aggodalmas” és kétféle „incselkedő”; tárgyalunk továbbá egy mondatzáró „nyomatékosító” hát-ot is. Az által, hogy Dér és Markó ezeket el nem különítetten értékelte statisztikailag, semlegesíthette a különbségeiket. A mi elsődleges célunk viszont éppen e különbségekkel volt kapcsolatos: azt kívántuk kísérletesen igazolni, hogy a fordulókezdő hát az Alberti (2016) által felvetett szemaforszerű viselkedést mutatja.

Kulcsszavak: diskurzusjelölő, diskurzusreprezentáció, formális pragmaszemantika, prozódiai jellemzők

Szeteli Anna pécsi egyetemi hallgató, egy OTDK II. díjjal jutalmazott pragmasze­mantikai témájú dolgozat szerzője, aki a ReALIS Elméleti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoport tagjaként nemzetközi konferenciákon is részt vett előadással, illetve poszterrel. Biológia-kémia tanár szakos hallgatóként az etológia és az agykutatás iránti érdeklődése vitte a nyelvtudomány, és azon belül a pragmaszemantikai, a jelentéstani és a funkcionális-kognitív irányzat felé.

Gocsál Ákos (PhD) egyetemi adjunktus, intézetigazgató-helyettes a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karán, továbbá tudományos munkatárs az MTA Nyelvtudományi Intézetében. Kutatói érdeklődésének középpontjában a beszéd akusztikai-fonetikai tanulmányozása áll, különös tekintettel a beszélő személyre jellemző egyedi sajátosságokra. A BEA spontánbeszéd-adatbázis fejlesztésében is részt vesz (Gósy Mária vezetésével). Emellett publikál pedagógiai területen is.

Alberti Gábor (DSc) egyetemi tanár a Pécsi Tudományegyetemen, ahol a Nyelvtu­dományi Tanszéket és a Nyelvtudományi Doktori Iskolát, valamint a ReALIS Elmé­leti, Számítógépes és Kognitív Nyelvészeti Kutatócsoportot vezeti. Formális, lexikai és diskurzusszemantikai kutatásokon kívül a magyar nyelv generatív szintaktikai leírásában is részt vesz, jelenleg a MTA Nyelvtudományi Intézetében Kenesei István által vezetett Átfogó magyar nyelvtan (Comprehensive Grammar Resources: Hungarian) OTKA-projekt tagjaként.

A tanulmány elérhető a folyóirat honlapján: www.jeny.szte.hu/JENY-2019-SzeteliA-GocsalA-AlbertiG

• Szeteli Anna – Gocsál Ákos – Alberti Gábor 2019. Szemafor hát! Jelentés és Nyelvhasználat 6/1:33–63. doi:10.14232/JENY.2019.1.2