Bácsi Enikő: Az udvariasság fokozatai. Kérésstratégiák egy 16. századi levelezésben. Jelentés és Nyelvhasználat 11/1
A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette
Bácsi Enikő
Az udvariasság fokozatai. Kérésstratégiák egy 16. századi levelezésben
című tanulmányát.
A tanulmány az egyes, mai nyelvre megalkotott udvariasságelméletek alkalmazhatóságát vizsgálja meg történeti anyagon: középmagyar kori misszilisekben megjelenő kéréseket elemez az udvariasság szempontjából. A forrás a Történeti magánéleti korpuszban található 16. századi házastársi levelezés, Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya 184 misszilise. Az anyagban 170 kérés fordul elő, amelyeket három különböző elmélet és szempontrendszer segítségével tanulmányozok: a Blum-Kulka, House és Kasper-féle csoportosítás (Blum-Kulka–House–Kasper 1989), a Locher és Watts szerzőpáros kapcsolati munka fogalma (Locher–Watts 2005), valamint Spencer-Oatey (2002; 2008) kapcsolatkezelési modellje alapján. A házaspár eltérő mintázatai kapcsán jelentős szempontnak bizonyult a felek közötti hierarchikus viszony, valamint a nagy korkülönbség. Kiemelendő, hogy minél fontosabb volt a kérő fél számára a kérés, annál udvariasabb módon formálta azt meg. A kérés tárgya és a „súlya" befolyásoló tényezőnek számított, a megszólítások pedig sok esetben árnyalták a kéréseket. Ugyanazt a jelenséget vizsgáltam meg különböző elméletek keretében, és így az eltérő modellek alkalmazása révén új eredmények születtek, a téma több irányból vált ismertté. Bár a Blum-Kulka, House és Kasper (1989) szerzőhármas keretrendszere csupán kiindulási alapot adott az udvariasság meghatározásához, a másik két koncepció – Locher és Watts (2005), valamint Spencer-Oatey (2002; 2008) modelljei – által árnyaltabb kép bontakozott ki a vizsgált adatokról.
Kulcsszavak: udvariasságelméletek, történeti szociopragmatika, történeti udvariasságkutatás, középmagyar kor, levelezés, Történeti magánéleti korpusz, kérések, Nádasdy Tamás, Kanizsay Orsolya
