A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYOK OSZTÁLYA 

tisztelettel meghívja Önt

NÉMETH T. ENIKŐ

az MTA levelező tagja

Nincs az a titok, amely idővel ki ne tudódnék: intenciók és perspektívák elfedése és felfedése a nyelvhasználatban

címmel tartandó székfoglaló előadására.

Az előadás ideje:
2023. január 16. (hétfő) 11.00 óra 

Az előadás helye:
MTA Székház, Nagyterem
(1051 Budapest, Széchenyi István tér 9. II. emelet)

Az előadás összefoglalója itt érhető el:
https://mta.hu/i-osztaly/nemeth-t-eniko-levelezo-tagi-szekfoglalo-eloadasa-112637

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Surányi Balázs és Gulás Máté

A diszjunkció mint Pozitív Polaritású Elem. A prozódia hatása a magyar diszjunktív tagadó mondatok értelmezésére

című tanulmányát.

A diszjunktív tagadó mondatok logikailag potenciálisan kétértelműek: amennyiben a diszjunkció a tagadáshoz képest tág hatókört (TD) vesz fel, az „egyik vagy másik nem” értelmezés áll elő, míg a diszjunkció a tagadáshoz viszonyított szűk hatóköre (SZD), az „egyik sem” olvasatot eredményezi. A korábbi elméleti szakirodalom szerint a nyelvek egy csoportjában – melybe többek között a magyar is sorolható – az SZD olvasat nem elérhető, ugyanis ezekben a nyelvekben a diszjunkció egy Pozitív Polaritású Elem (PPE). A nyelveket diszjunkciójuk alapján két csoportba (+/–PPE nyelvek) soroló elmélet alapján kezdetben számos nyelvet kategorizáltak a +PPE nyelvtípusba, azonban az újabb szakirodalomban egyes ilyen nyelvek esetében egymásnak ellentmondó megfigyeléseket és kísérletes eredményeket találunk a diszjunkció +/–PPE státuszát illetően. Ezek az ellentmondások felvetik annak a lehetőségét, hogy egy nyelv diszjunkciójának +/–PPE státusza mellett más, eddig nem tanulmányozott tényezők is szerepet játszhatnak a diszjunktív tagadó mondatok SZD olvasatának elérhetőségében.
Mindezek fényében tanulmányunk azt célt tűzte ki, hogy empirikus módszerekkel vizsgálja (i) a magyar diszjunktív tagadó mondatok két lehetséges hatóköri olvasatának elérhetőségét, valamint (ii) a mondatprozódiának ezen értelmezések elérhetőségére gyakorolt potenciális hatását. Az elfogadhatósági kísérletünkben gyűjtött ítéletek azt mutatják, hogy a magyarban az SZD olvasat jelölt ugyan, de messze nem elérhetetlen. Prozódiai percepciós kísérletünk eredményei pedig arra utalnak, hogy a prozódia jelentősen képes befolyásolni a két lehetséges értelmezés elérhetőségét, és a számára kedvező prozódia mellett az SZD olvasatot a beszélők az esetek közel felében elfogadják. Ez a kimenetel a prozódia jelentős – és mindeddig felnőtt beszélők körében semelyik nyelvben ki nem mutatott – szerepét támasztja alá a tagadott diszjunktív mondatok értelmezésében. A tanulmány eredményei új kutatási kérdéseket vetnek fel a diszjunkció parametrikus PPE-elmélete számára.

Kulcsszavak: diszjunkció, tagadás, hatókör, Pozitív Polaritású Elem, prozódia, magyar

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Galac Ádám

Megszemélyesítő konceptualizációk a látás, hallás és szaglás fogalmi tartományában. Egy kontrasztív empirikus vizsgálat eredményei

című tanulmányát.

A tanulmány a látás, hallás és szaglás fogalmi tartományát érintő megszemélyesítő konceptualizációkat vizsgálja a magyar és az angol nyelvben. Kezdeti kérdésfeltevése az, hogy milyen szerepet játszik a megszemélyesítés mint konceptuális metafora a három észlelési modalitás érzeteinek, illetve az érzeteket kiváltó ingereknek nyelvi konceptualizációjában. Az adatok a TenTen korpuszcsalád magyar és angol alkorpuszában végzett kulcsszavas keresésekből származnak, amelynek során 9 magyar és 9 angol kulcsszó összesen közel 7000 kontextuális előfordulását annotáltam manuálisan. Az elemzésben Dorst–Mulder–Steen (2011) osztályozását követve megkülönböztetem az újszerű, a konvencionalizálódott, az alapbeállítású (default) és a metonimikus megszemélyesítéseket, de a vizsgálatot kiterjesztem a megelevenítésekre, továbbá a megszemélyesítésnek nem nevezhető, ámde közeli rokonságban álló konceptualizációkra is (aktív ágens, figuratív mozgás). Mindkét nyelvben a látás kulcsszavai eredményezték a legkevesebb megszemélyesítést; a hallás és szaglás a magyarban hasonló gyakoriságot mutat, az angolban azonban kiemelkedik a szaglás.

Kulcsszavak: megszemélyesítés, észlelés, figuratív nyelvhasználat, korpuszvizsgálat, látás, hallás, szaglás, konceptualizáció

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Varga Mónika

„Alkalmas ideig gyötörte”. Pragmatikai markerek funkcióinak alakulásáról 16–18. századi regiszterekben

című tanulmányát.

A beszélői bizonytalanságot és nyomatékosítást jelölő elemek, más néven pragmatikai markerek története az ómagyar korszak utáni időszakokra nézve feltárás alatt van. Az egyes elemek funkcióinak alakulása, átjárhatósága is kutatásokat igényel. Jelen tanulmány célja néhány pragmatikai marker kontextusfüggő átértékelődésének bemutatása 16–18. századi adatok alapján. A tárgyalt elemek olyan funkciókban (is) használatosak a vizsgált korszakban, amelyek eltérnek a napjainkban jellemzőktől (részben az első ismert jelentéseiktől is különbözve). A változások érintik az evidencialitás (szinte ~ szintén: hedge → intenzifikáló; azt tud booster, de az így jelölt esemény nem valósul meg), valamint a polaritás (alkalmas) kérdéskörét. Az elemzés a Történeti magánéleti korpusz mellett a korszak további forrásait is tekintetbe veszi, felvetve, hogy a tárgyalt markerek mutatnak-e valamiféle regiszter szerinti különbségeket a tárgyalt újabb funkciók kapcsán.

Kulcsszavak: pragmatikai markerek, nyelvi változás, evidencialitás, polaritás, kontextus, középmagyar korszak, regiszterek