Varga Mónika. A bizonyosság és bizonytalanság jelölőiről 16–18. századi regiszterekben. Jelentés és Nyelvhasználat 11/1
A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette
Varga Mónika
A bizonyosság és bizonytalanság jelölőiről 16–18. századi regiszterekben
című tanulmányát.
Jelen tanulmány a bizony néhány származékának (bizonyos, bizonyára, bizonyosan és bizonytalan) 16–18. századi történetével foglalkozik. A markerek vizsgálata során az evidencialitás összetett felfogásából a tapasztalat értékelése kerül előtérbe (a megnyilatkozó elkötelezettsége a markerek által kiemelt esemény lehetségessége, valószínűsége iránt). Az elemzés egyrészt az egyes elemek eltérő használataira, másrészt a funkcionális variációkra tér ki a Történeti magánéleti korpusz és a Középmagyar emlékirat- és drámakorpusz adatai alapján. A vizsgált forrásokban adatolhatókká váltak a tárgyalt elemek olyan használatai, amelyek az ómagyar korszakról korábban leírtakhoz (vö. Juhász 1992; D. Mátai 2003) képest újabbnak tekinthetők. A bizonyos a bizonyosság mellett a középmagyarban már egyre gyakrabban jelölhet körülhatárolatlanságot, kevéssé specifikus jelleget. Az adatok alapján a bizonyára funkciója szintén megváltozott, a nyomatékosítás helyett inkább vélekedést, így valamelyes bizonytalanságot is jelölve. A bizonyára tehát a bizonyosan variánsává válik, jóllehet a korszakban részben eltérő kontextusokban használták őket, egyes esetekben akár bizonygatás kifejezésére is.
Kulcsszavak: bizonyosságjelölők, evidencialitás, funkcionális variáció és változás, középmagyar korszak, regiszterek