Virovec Viktória – Sándor Lilla Kamilla: Az -e kérdő partikula használatáról múlt idejű feltételes módú igealakot tartalmazó beágyazott mellékmondatokban - Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)
A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette
Virovec Viktória – Sándor Lilla Kamilla
Az -e kérdő partikula használatáról múlt idejű feltételes módú igealakot tartalmazó beágyazott mellékmondatokban
című tanulmányát.
A tanulmányunkban a V volna-e és a V-e volna szerkezetek elfogadhatóságát tárgyaljuk. Az erre vonatkozó kérdőíves felmérésünkben a mátrixpredikátumnak és a beágyazott mondat feltételt megfogalmazó mellékmondatának együttes hatását vizsgáltuk a két szerkezet elfogadhatóságára nézve. A változók a felmérésünkben az -e elhelyezkedése mellett a mátrixpredikátum jellege (bizonytalanságot/információhiányt fejez ki, a mellékmondatban a beszélő egy vita tárgyát/kérdést idéz), valamint a beágyazott feltételes mondat mellékmondata által kiváltott implikatúra (az esemény megtörtént vagy nem történt meg) voltak. Azt feltételeztük, hogy a vizsgált szerkezetek elfogadhatóságát leginkább a mátrixpredikátum jellegének és a beágyazott mondat feltételt megfogalmazó mellékmondata által kiváltott implikatúrának az együttes hatása befolyásolja. Az eredmények alapján elmondható, hogy a bizonytalanságot/információhiányt kifejező mátrixpredikátum esetén a V-e volna szignifikánsan elfogadhatóbb, ha a beágyazott mondat feltételt megfogalmazó mellékmondata azt implikálja, hogy az esemény nem történt meg. A beágyazott feltételes mondat mellékmondata által kiváltott implikatúra nem változtat azonban a mondatok megítélésén, ha a beszélő a mellékmondatban egy kérdést vagy egy vita tárgyát idézi. Mindez azt erősíti, hogy az -e pozíciójában tapasztalt variáció nemcsak stílus vagy regiszter kérdése, hanem grammatikai változók is befolyásolják.
Kulcsszavak: -e kérdő partikula, feltételes mondatok, V volna-e
