Pragmatika Centrum - Országos Kutatóközpont

Surányi Balázs -Gulás Máté. A diszjunkció mint Pozitív Polaritású Elem. A prozódia hatása a magyar diszjunktív tagadó mondatok értelmezésére. Jelentés és Nyelvhasználat 09/1

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Surányi Balázs és Gulás Máté

A diszjunkció mint Pozitív Polaritású Elem. A prozódia hatása a magyar diszjunktív tagadó mondatok értelmezésére

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A diszjunktív tagadó mondatok logikailag potenciálisan kétértelműek: amennyiben a diszjunkció a tagadáshoz képest tág hatókört (TD) vesz fel, az „egyik vagy másik nem” értelmezés áll elő, míg a diszjunkció a tagadáshoz viszonyított szűk hatóköre (SZD), az „egyik sem” olvasatot eredményezi. A korábbi elméleti szakirodalom szerint a nyelvek egy csoportjában – melybe többek között a magyar is sorolható – az SZD olvasat nem elérhető, ugyanis ezekben a nyelvekben a diszjunkció egy Pozitív Polaritású Elem (PPE). A nyelveket diszjunkciójuk alapján két csoportba (+/–PPE nyelvek) soroló elmélet alapján kezdetben számos nyelvet kategorizáltak a +PPE nyelvtípusba, azonban az újabb szakirodalomban egyes ilyen nyelvek esetében egymásnak ellentmondó megfigyeléseket és kísérletes eredményeket találunk a diszjunkció +/–PPE státuszát illetően. Ezek az ellentmondások felvetik annak a lehetőségét, hogy egy nyelv diszjunkciójának +/–PPE státusza mellett más, eddig nem tanulmányozott tényezők is szerepet játszhatnak a diszjunktív tagadó mondatok SZD olvasatának elérhetőségében.
Mindezek fényében tanulmányunk azt célt tűzte ki, hogy empirikus módszerekkel vizsgálja (i) a magyar diszjunktív tagadó mondatok két lehetséges hatóköri olvasatának elérhetőségét, valamint (ii) a mondatprozódiának ezen értelmezések elérhetőségére gyakorolt potenciális hatását. Az elfogadhatósági kísérletünkben gyűjtött ítéletek azt mutatják, hogy a magyarban az SZD olvasat jelölt ugyan, de messze nem elérhetetlen. Prozódiai percepciós kísérletünk eredményei pedig arra utalnak, hogy a prozódia jelentősen képes befolyásolni a két lehetséges értelmezés elérhetőségét, és a számára kedvező prozódia mellett az SZD olvasatot a beszélők az esetek közel felében elfogadják. Ez a kimenetel a prozódia jelentős – és mindeddig felnőtt beszélők körében semelyik nyelvben ki nem mutatott – szerepét támasztja alá a tagadott diszjunktív mondatok értelmezésében. A tanulmány eredményei új kutatási kérdéseket vetnek fel a diszjunkció parametrikus PPE-elmélete számára.

Kulcsszavak: diszjunkció, tagadás, hatókör, Pozitív Polaritású Elem, prozódia, magyar

Galac Ádám: Megszemélyesítő konceptualizációk a látás, hallás és szaglás fogalmi tartományában - Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Galac Ádám

Megszemélyesítő konceptualizációk a látás, hallás és szaglás fogalmi tartományában. Egy kontrasztív empirikus vizsgálat eredményei

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A tanulmány a látás, hallás és szaglás fogalmi tartományát érintő megszemélyesítő konceptualizációkat vizsgálja a magyar és az angol nyelvben. Kezdeti kérdésfeltevése az, hogy milyen szerepet játszik a megszemélyesítés mint konceptuális metafora a három észlelési modalitás érzeteinek, illetve az érzeteket kiváltó ingereknek nyelvi konceptualizációjában. Az adatok a TenTen korpuszcsalád magyar és angol alkorpuszában végzett kulcsszavas keresésekből származnak, amelynek során 9 magyar és 9 angol kulcsszó összesen közel 7000 kontextuális előfordulását annotáltam manuálisan. Az elemzésben Dorst–Mulder–Steen (2011) osztályozását követve megkülönböztetem az újszerű, a konvencionalizálódott, az alapbeállítású (default) és a metonimikus megszemélyesítéseket, de a vizsgálatot kiterjesztem a megelevenítésekre, továbbá a megszemélyesítésnek nem nevezhető, ámde közeli rokonságban álló konceptualizációkra is (aktív ágens, figuratív mozgás). Mindkét nyelvben a látás kulcsszavai eredményezték a legkevesebb megszemélyesítést; a hallás és szaglás a magyarban hasonló gyakoriságot mutat, az angolban azonban kiemelkedik a szaglás.

Kulcsszavak: megszemélyesítés, észlelés, figuratív nyelvhasználat, korpuszvizsgálat, látás, hallás, szaglás, konceptualizáció

Varga Mónika: „Alkalmas ideig gyötörte”. Pragmatikai markerek funkcióinak alakulásáról 16–18. századi regiszterekben - Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Varga Mónika

„Alkalmas ideig gyötörte”. Pragmatikai markerek funkcióinak alakulásáról 16–18. századi regiszterekben

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A beszélői bizonytalanságot és nyomatékosítást jelölő elemek, más néven pragmatikai markerek története az ómagyar korszak utáni időszakokra nézve feltárás alatt van. Az egyes elemek funkcióinak alakulása, átjárhatósága is kutatásokat igényel. Jelen tanulmány célja néhány pragmatikai marker kontextusfüggő átértékelődésének bemutatása 16–18. századi adatok alapján. A tárgyalt elemek olyan funkciókban (is) használatosak a vizsgált korszakban, amelyek eltérnek a napjainkban jellemzőktől (részben az első ismert jelentéseiktől is különbözve). A változások érintik az evidencialitás (szinte ~ szintén: hedge → intenzifikáló; azt tud booster, de az így jelölt esemény nem valósul meg), valamint a polaritás (alkalmas) kérdéskörét. Az elemzés a Történeti magánéleti korpusz mellett a korszak további forrásait is tekintetbe veszi, felvetve, hogy a tárgyalt markerek mutatnak-e valamiféle regiszter szerinti különbségeket a tárgyalt újabb funkciók kapcsán.

Kulcsszavak: pragmatikai markerek, nyelvi változás, evidencialitás, polaritás, kontextus, középmagyar korszak, regiszterek

Virovec Viktória – Sándor Lilla Kamilla: Az -e kérdő partikula használatáról múlt idejű feltételes módú igealakot tartalmazó beágyazott mellékmondatokban - Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Virovec Viktória – Sándor Lilla Kamilla

Az -e kérdő partikula használatáról múlt idejű feltételes módú igealakot tartalmazó beágyazott mellékmondatokban

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A tanulmányunkban a V volna-e és a V-e volna szerkezetek elfogadhatóságát tárgyaljuk. Az erre vonatkozó kérdőíves felmérésünkben a mátrixpredikátumnak és a beágyazott mondat feltételt megfogalmazó mellékmondatának együttes hatását vizsgáltuk a két szerkezet elfogadhatóságára nézve. A változók a felmérésünkben az -e elhelyezkedése mellett a mátrixpredikátum jellege (bizonytalanságot/információhiányt fejez ki, a mellékmondatban a beszélő egy vita tárgyát/kérdést idéz), valamint a beágyazott feltételes mondat mellékmondata által kiváltott implikatúra (az esemény megtörtént vagy nem történt meg) voltak. Azt feltételeztük, hogy a vizsgált szerkezetek elfogadhatóságát leginkább a mátrixpredikátum jellegének és a beágyazott mondat feltételt megfogalmazó mellékmondata által kiváltott implikatúrának az együttes hatása befolyásolja. Az eredmények alapján elmondható, hogy a bizonytalanságot/információhiányt kifejező mátrixpredikátum esetén a V-e volna szignifikánsan elfogadhatóbb, ha a beágyazott mondat feltételt megfogalmazó mellékmondata azt implikálja, hogy az esemény nem történt meg. A beágyazott feltételes mondat mellékmondata által kiváltott implikatúra nem változtat azonban a mondatok megítélésén, ha a beszélő a mellékmondatban egy kérdést vagy egy vita tárgyát idézi. Mindez azt erősíti, hogy az -e pozíciójában tapasztalt variáció nemcsak stílus vagy regiszter kérdése, hanem grammatikai változók is befolyásolják.

Kulcsszavak: -e kérdő partikula, feltételes mondatok, V volna-e

Meghívó: 10. jubileumi Pragmatika Kerekasztal

Tisztelettel meghívjuk a Pragmatika Centrum éves találkozójára, a 10. jubileumi Pragmatika Kerekasztalra

2022. október 7. 11 órától

Helyszín: Pécs, Szántó K. J. u. 1/b., Földszint A terem.

 

Szervezők:
PTE Kultúra- és Társadalomtudományi Intézet, PTE Filozófia Doktori Iskola, a Sopianae Kulturális Egyesület, a Pragmatika Centrum és a Magyar Nyelvtudományi Társaság Pragmatika Tagozata

Programtervezet
11.00: érkezés, megnyitó (Szécsi Gábor, Schnell Zsuzsanna)
11:10 – 11:30: Pléh Csaba (CEU, MTA) – Bühler nyelvi funkcióitól a beszédaktusokig
11:30-11:50: Szécsi Gábor (PTE, MTA) – A nyelvfilozófia és a kognitív nyelvészet kapcsolata

------- 1. szekció: Nyelvfilozófia, alkalmazott filozófia (15 perces előadások, diszkusszió a blokk végén egyben)

11:50 – 12:05: András Ferenc (PE) – Hitelesség és az igazság pragmatikus felfogása
12:05 – 12:20: Pete Krisztián (PTE Filozófia Doktori Iskola) – Wilfrid Sellars nyelvfelfogása
12:20 – 12:35: Alpaslan Ertüngealp (PTE Filozófia Doktori Iskola) – A zene nyelve a gondolat nyelve? – Zene és nyelv viszonya
12:35 – 12:50: Kocsis László (PTE Filozófia Doktori Iskola) – Az igazság szerepe az állítástétel gyakorlatában
12:50 – 13:05: Halász László (PTE Filozófia Doktori Iskola) -– Okság és nyelv
13:05 – 13:20: Boros János (PTE Filozófia Doktori Iskola) – Nyelv és gondolkodás
13:20 – 13:30: Diszkusszió

13:30 – 14:10: Ebédszünet – szendvics ebéd, kávé

----------- 2. szekció: Neuropragmatika, Pszichiátria
20 perc/előadás: (15 perc plusz kérdések)

14:10 – 14:30: Unoka Zsolt SOTE (pszichiáter, filozófus) – performatív beszédaktusok, kategorizáció és diagnózisok adása, mint beszédaktus nem szándékolt következményei a pszichiátriai gyakorlatban.
14:30 – 14:50: Csulak Tímea – Herold Róbert (PTE Klinikai Központ): A nyelvfejlődés és a mentalizáció szerepe szkizofréniában.
14:50 – 15: 10: Ivaskó Lívia (SZTE) - Neuropragmatikai szempontok a nyelvi rehabilitációban
15:10 – 15:30: Németh T. Enikő (SZTE) - Összefoglaló a Pragmatika Centrum előző évéről
15:30: Zárás

A jubileumi, szülinapi alkalom témája "vissza a gyökerekhez", a nyelvfilozófiai kezdetek témakör mentén szerveződik, de nem kizárólagosan.

Németh T. Enikő – Szabó Éva – Császár Dorina – Gera Renáta – Béres Tamara: Esettanulmány a vizuális modalitású nem verbális viselkedés multimodális kommunikációban betöltött szerepéről - Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Németh T. Enikő – Szabó Éva – Császár Dorina – Gera Renáta – Béres Tamara

Esettanulmány a vizuális modalitású nem verbális viselkedés multimodális kommunikációban betöltött szerepéről

című tanulmányát.

Jelentés és Nyelvhasználat 9/1 (2022)

Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a vizuális modalitású nem verbális viselkedés milyen szerepet tölt be a multimodális verbális kommunikációban. A multimodális verbális kommunikáció elméleti szempontú jellemzéséből kiindulva empirikus elemzéseken keresztül megmutatjuk, hogy a multimodális verbális kommunikációban a különböző nem verbális és verbális modalitások kontextusfüggő módon, együttesen hogyan hozzák létre a közvetített tartalmakat. Emellett az esettanulmány olyan szempontokat ismertet, melyek társadalmilag is hasznosíthatók, mivel a verbális és nem verbális viselkedés elemzésével feltárja, miért olyan népszerűek és hatásosak a járványszkeptikus és oltásellenes nézetek képviselői.

Kulcsszavak: multimodális verbális kommunikáció, nem verbális viselkedés, vizuális modalitás, gesztusok