A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Kubitsch Rebeka és Szeverényi Sándor

Az inferencialitás kategóriájának leírási problémái az uráli nyelvekben

című tanulmányát.

Tanulmányunk olyan, az inferencialitás kategóriájával összefüggő definíciós és leíró jellegű problémákat tárgyal, melyek nem csupán az uráli nyelvek kapcsán, hanem tipológiai munkákban is felmerülnek. Három uráli nyelv példáján keresztül mutatjuk be, hogy ezek a problémák miként manifesztálódhatnak, ha az egyes nyelvek inferencialitásáról számot kívánunk adni. A nganaszan és az udmurt nyelv azt szemlélteti, hogy a morfológiai evidencialitással bíró nyelvek esetén a szakirodalom, valamint a nyelvtanírói hagyomány hajlamos az inferencialitást pusztán a morfológiai evidencialitáson belül kezelni, ám ez az inferencia egyes típusainak, és az ezek kifejezésében szerepet játszó nyelvi elemek szempontjából is kizáró. A nganaszan emellett jól mutatja, hogy amennyiben egyéb nyelvi elemeket, jelen esetben lexémákat is figyelembe veszünk az inferencialitás kifejezése kapcsán, úgy a grammatikai részrendszerek (pl. igeidő, igemód) leírása is erősen módosul. A tundrai nyenyec példáján azt mutatjuk be, hogy egyazon nyelv eltérő prekoncepcióval történő elemzése (ti. ebben az esetben az egyes szuffixumok grammatikalizáltsági fokának megítélése) egymástól eltérő rendszerezést és funkcionális leírást eredményez, ami így az inferenciális jelentést kifejező kötött morfémák eltérő megítélésében jelentkezik. A megfigyelt kategorizációs problémák kiküszöbölésére egy olyan kategorizációs szempontot vetünk fel, amiben a morfológiai és lexikális elemek funkcionális szempontból egységesen kezelhetők. Ezt a javaslatot a bővebb adatoltság és elérhető anyanyelvi beszélők miatt az udmurt nyelv inferencialitásának példáján mutatjuk be.

Kulcsszavak: inferencialitás, episztemikus modalitás, evidencialitás, uráli nyelvek, nganaszan, nyenyec, udmurt

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Svindt Veronika

Áttekintés a nem szó szerinti jelentések megértése során aktiválódó agyterületekről - ALE-metaanalízis

című tanulmányát.

Jelen tanulmány célja a pragmatikai megértés neurális hátterének feltérképezése. Ehhez egy, a nemzetközi szakirodalomban jól ismert módszert, az ALE (activation likelihood estimation) metaanalízist alkalmaztam. A tanulmányok szűrése és válogatása után 63 tanulmányt elemeztem. A vizsgált pragmatikai jelenségek a metafora, metonímia, irónia, szarkazmus, implikatúrák, beszédaktusok, idiómák és szólások voltak. A metaanalízis 1204 résztvevő adataiból készült. 590 aktivációs gócot azonosítottam a figuratív > szó szerinti megértés kontrasztjára. Az azonosított aktivációs gócok egy része az agynak egyrészt valamely strukturális csomópontja, mint a precuneus, a superior frontális gyrus, a superior parietális lebeny, az insula, a hippocampus vagy a thalamus. Másrészt az azonosított területek között agyi funkcionális hálózatok (mint pl. a nyelvi vagy a tudatelméleti hálózat) csomópontjait is megtaláljuk, mint bilaterálisan a precuneus, a frontális lebeny laterális és mediális gyrusai, a temporális lebeny superior és középső gyrusai, az amygdala; valamint a bal inferior és superior parietális lebeny, az insula és a cinguláris kéreg.

Kulcsszavak: neuropragmatika, pragmatika, ALE metaanalízis, metafora, irónia, implikatúrák, idióma, beszédaktusok

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Bácsi Enikő

Az udvariasság fokozatai. Kérésstratégiák egy 16. századi levelezésben

című tanulmányát.

A tanulmány az egyes, mai nyelvre megalkotott udvariasságelméletek alkalmazhatóságát vizsgálja meg történeti anyagon: középmagyar kori misszilisekben megjelenő kéréseket elemez az udvariasság szempontjából. A forrás a Történeti magánéleti korpuszban található 16. századi házastársi levelezés, Nádasdy Tamás és Kanizsay Orsolya 184 misszilise. Az anyagban 170 kérés fordul elő, amelyeket három különböző elmélet és szempontrendszer segítségével tanulmányozok: a Blum-Kulka, House és Kasper-féle csoportosítás (Blum-Kulka–House–Kasper 1989), a Locher és Watts szerzőpáros kapcsolati munka fogalma (Locher–Watts 2005), valamint Spencer-Oatey (2002; 2008) kapcsolatkezelési modellje alapján. A házaspár eltérő mintázatai kapcsán jelentős szempontnak bizonyult a felek közötti hierarchikus viszony, valamint a nagy korkülönbség. Kiemelendő, hogy minél fontosabb volt a kérő fél számára a kérés, annál udvariasabb módon formálta azt meg. A kérés tárgya és a „súlya" befolyásoló tényezőnek számított, a megszólítások pedig sok esetben árnyalták a kéréseket. Ugyanazt a jelenséget vizsgáltam meg különböző elméletek keretében, és így az eltérő modellek alkalmazása révén új eredmények születtek, a téma több irányból vált ismertté. Bár a Blum-Kulka, House és Kasper (1989) szerzőhármas keretrendszere csupán kiindulási alapot adott az udvariasság meghatározásához, a másik két koncepció – Locher és Watts (2005), valamint Spencer-Oatey (2002; 2008) modelljei – által árnyaltabb kép bontakozott ki a vizsgált adatokról.

Kulcsszavak: udvariasságelméletek, történeti szociopragmatika, történeti udvariasságkutatás, középmagyar kor, levelezés, Történeti magánéleti korpusz, kérések, Nádasdy Tamás, Kanizsay Orsolya

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Simon Gábor

A megszemélyesítés regiszterspecifikus mintázatai magyar nyelvű online sajtószövegekben

című tanulmányát.

A tanulmány a magyar nyelv megszemélyesítő szerkezeteinek korpuszvezérelt elemzését mutatja be, két online sajtóregiszter specifikus mintázatainak összehasonlításán keresztül. A megszemélyesítő jelentésképzést a kognitív nyelvészet keretein belül értelmezi, részletezve a megszemélyesítések metonimikus jellegét. Az elemzés elsősorban a megszemélyesítő kifejezések korpuszbeli azonosítására épül, amelyet egy nemzetközi módszer magyarra adaptálásával és kiterjesztésével valósított meg a kutatás. A megszemélyesítések annotálása ebben az eljárásban kiterjed a perszonifikációban közreműködő szerkezettagok címkézésére, a köztük lévő szemantikai viszonyok jelölésére, valamint a megszemélyesítő jelentés lexikális szemantikai minőségének feltérképezésére. Az elemzés során magyar nyelvű online autótesztek és külpolitikai kommentárok összevetése történik, amelynek legfőbb eredményei a következők: (i) a megszemélyesítő kifejezések hasonló relatív gyakorisággal jelennek meg mindkét regiszterben, ugyanakkor (ii) a kommentárszövegek megszemélyesítései idiomatikusabbnak bizonyulnak, valamint (iii) a lexikális minőségben is statisztikailag szignifikáns különbségek mutathatók ki a két mintában.

Kulcsszavak: megszemélyesítés, korpusz, annotálás, regiszter

2024. június 14-én a Károli Gáspár Református egyetem adott helyet a Pragmatika Kerekasztalnak.

A KGRE híre az eseményről.