Szeretettel várják az érdeklődőket a Nyelvtudományi Intézet szeptemberi programjára!

2019. szeptember 5. (csütörtök) 11 óra

Juliane House

Politeness, Globalisation and Translation

Absztrakt: http://www.nytud.hu/program/absz/house20190905.pdf
Szervező: Pragmatika Központ
Helyszín: földszinti előadóterem

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Tóth Enikő

Ez vagy az? Egy produkciós kísérlet eredményei

című tanulmányát.

Tanulmányomban egy produkciós kísérlet eredményeit mutatom be a magyar főnévi mutató névmások exoforikus használatáról. A kísérletben, egy online feleletválasztós tesztben, három tényező – a beszélőtől való relatív távolság (közel/távol), a vizuális közös figyelmi jelenet (megléte/hiánya) és a rámutató gesztus (jelenléte/hiánya a beszélő részéről) – hatását vizsgáltam a főnévi mutató névmások megválasztására. Mindhárom változó befolyásolja a névmások használatát, vagyis az eredmények megerősítik azt a feltevést (vö. Peeters–Azar–Özyürek 2014; Peeters–Özyürek 2016), hogy a főnévi mutató névmások használata nem egy egocentrikus, a beszélőhöz lehorgonyzott folyamat, hanem a beszélő és a hallgató közös interakciójaként jellemezhető, dinamikus tevékenység.

Kulcsszavak: deixis, mutató névmás, exoforikus használat, távolság, közös figyelmi jelenet, rámutató gesztus, kísérletes pragmatika

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Varga Mónika

Az evidencialitás kifejezéseiről boszorkányperekben: következtetés, értékelés és újraértékelés

című tanulmányát.

A dolgozat az információ forrását és a tapasztalatból levonható következteté­seket jelölő kifejezések megítélésével, értékelésével foglalkozik a 16–18. szá­zadi boszorkányperes tanúvallomásokban, a fő forrás a Történeti magánéleti korpusz. A korszak tanúkihallgatási jegyzőkönyvei nem csak az aktuális tanúk különféle megfigyeléseit és vélekedéseit tartalmazhatják: a hatóság végezhetett újraértékelést, előtérbe helyezve a bizonyítást, a bizonyítékokat. Az értékelési folyamatot jóváhagyás és átfogalmazás egyaránt követhette, így kérdés, hogy mennyire egységesek az egyes források a bizonyítást tekintve, előtérbe kerül-e bennük a meggyőződés, az elfogultság a közösség vagy a hatóság részéről. A vizsgálat fő célja a forrásokból feltárt diskurzusstratégiák összehasonlító elemzése a jogi és társadalmi-kulturális kontextus bevonásával. A dolgozat módszertani problémákra is kitér, szembesítve a korpuszadatokat egy korábbi, formális jellegű leírással a boszorkányperes tanúvallomásokról.

Kulcsszavak: pragmatika, evidencialitás, boszorkányperes tanúvallomás, történeti korpusz, szövegközpontú elemzés

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Kocsány Piroska

A csak és az is partikula a mondásokban mint érvelő szövegekben

című tanulmányát.

A mondások (aforizmák, maximák stb.) általános érvényű kijelentések moráli­san értékelő tartalommal. Ezek a szövegek az érvelés két lehetőségét, a megerősítést és a cáfolást valósítják meg. A cáfoló érvelés eszközei közé tartozik a csak és az is partikula. A dolgozat bemutatja a mondást mint érvelő szöveget, röviden összefoglalja a cáfolás eszközeit a mondásokban, és rész­letesen kitér a csak és az is partikulák szerepére általában és a mondások­ban különösen. A mondások mint autentikus szövegek elemzése visszaiga­zolja a labormondatok alapján tett megállapításokat a partikulák szemantikai funkciójáról.

Kulcsszavak: enthüméma, gnóma, tautológia, argumentáció, cáfolás, fókuszképző partikula, diskurzuspartikula, mirativitás, skalaritás, gyenge preszuppozíció

A Jelentés és Nyelvhasználat, a Pragmatika Centrum és az SZTE Általános Nyelvészeti Tanszék online folyóirata megjelentette

Szeteli Anna, Gocsál Ákos és Alberti Gábor

Szemafor hát!

című tanulmányát.

Vizsgálatunkban sikerült a szóbeliségben leggyakoribb, szélsőségesen multi­funkcionális magyar diskurzusjelölőnek, a hát-nak öt, páronként szignifikánsan eltérő prozódiai jellemzőkkel bíró változatát elkülöníteni. Egészen pontosan a következő prozódiai jellemzők [l, l', p] hármasáról van szó, ahol l a hát hang­sor kiejtésének hosszát jelöli, p az eközben változó alapfrekvencia-értékekből adódó dallamosságot, l' pedig a hát-ot követő szünet hosszát. Eredményeink nem állnak ellentétben a Dér és Markó szerzőpároséival (Dér–Markó 2017), akik alapvetően fordulópozíciók szerint különítenek el funkciókat, míg a mi legfőbb állításunk az, hogy csak fordulókezdő mondatéli hát-funkcióból szig­nifikánsan elkülöníthető négy-, sőt tulajdonképpen ötféle: a „határozott”, a „bizonytalan”, az „aggodalmas” és kétféle „incselkedő”; tárgyalunk továbbá egy mondatzáró „nyomatékosító” hát-ot is. Az által, hogy Dér és Markó ezeket el nem különítetten értékelte statisztikailag, semlegesíthette a különbségeiket. A mi elsődleges célunk viszont éppen e különbségekkel volt kapcsolatos: azt kívántuk kísérletesen igazolni, hogy a fordulókezdő hát az Alberti (2016) által felvetett szemaforszerű viselkedést mutatja.

Kulcsszavak: diskurzusjelölő, diskurzusreprezentáció, formális pragmaszemantika, prozódiai jellemzők